Kábítanak az esték,
hazug,furcsa alakok.
Mámoros szempárok,
lemosható mosolyok.
Üres,hideg tömeg,
mindenki egyedül.
Nem ismerik egymást,
de mind ide menekül.
Ilyenek vagytok,
fájdalmas kis életek.
Hidd el azt,hogy boldog vagy
és meglelted a lényeget.
Még egy pohár hidegvér.
Kenyér és virtus a népnek
Néhány slukk cigaretta,
Titokban izzó álomképek.
Tegyétek amit elvárnak,
jobb úgy sem lesz soha.
Mondjatok le mindenről,
én meg maradok ostoba.
Dobjatok félre,
csak tudjam,ki vagyok.
Nem én leszek az,
Aki annyi mindent kihagyott.
Más az élet nekem
és más nektek.
Én még őszintén élek,
írok,mondok,szeretek.
Nekem megmarad az érzés,
Nektek eltemetett vágyak.
Én az idegen a ködben,
Ti meg mások,akik másokat várnak.
